Kezdetekről...

Egy kellemes, kora őszi délután ültünk le a szakszervezet egyik alapító tagjával, majd későbbi vezetőjével, Stairics Tamással egy rövid beszélgetésre, a szakszervezet alapításáról és kezdeti nehézségekről.

Mikor alakult, hol történt, mi volt az oka a szakszervezet alapításának, volt e segítség bármely más szakszervezettől, illetve hogyan fogadta a vállalat akkori vezetése az SZGDSZ megalakulását?

Az SZGDSZ 1999 szeptemberében alakult, tízen voltunk alapító tagok (közülük még ketten ma is tagok)!

Tóth Pál akkori termelésvezető, aki szociálisan nagyon érzékeny volt, jó kapcsolatban volt a Vasi Volánnal, ahol nagyon jól ismerte a Volán és a LIGA Vas Megyei szakszervezet vezetőjét Németh Károlyt. Indirekt módon megkérte, hogy segítsen egy szakszervezetet megalakítani. Karcsi készségesen segített, hísz így egy újabb tagszervezetet tudott bevonni a LIGA Szakszervezetekbe.  Az ő, házában (Engels Frigyes utca) történt az SZGDSZ megalapítása! Megjelentünk ott mind a tízen, ami még fontos, mindannyian fizikai dolgozók voltunk és ott történt az alapító okirat, a különböző jegyzőkönyvek elkészítése, minden olyan dolog, ami kellett az alapításhoz. Karcsi az összes jogszabálynak megfelelő papírmunkába az összes bejegyzésbe, cégbírósági dolgokba segített, ezeket magára vállalta.  Azt gondolom így 26 év távlatából, hogy az Ő segítsége nélkül, mi ezt nem tudtuk volna lezongorázni.

Mindenkiben volt egy félsz az alapításnál, mert 1995-1996 környékén, volt már egy szakszervezet, kb, 1 évig a cégnél, bőven volt is taglétszámuk, de az ő működésüket a vállalat akkori vezetője, teljesen ellehetetlenítette, a vezetőjét háttérbe tudta szorítani. Ezért az a szakszervezet, jogutód nélkül megszűnt. Szóval, volt bennünk félsz emiatt, és amiatt is, hogy ki adja ehhez az arcát. De volt a Gabika (Spanyó Gabriella) aki olyan 30 körül volt akkor, azt mondta - hogy ő már úgyis a távozását tervezi, Ő bevállalja az elnöki tisztséget. Körülbelül 1 évig volt az SZGDSZ elnöke.

Vissza a Tóth Pálhoz. Pali egy iszonyatosan jó fej, rendes ember volt. Rengeteget segített! Terelgetett minket, folyamatosan jó tanácsokkal látott el bennünket, de sohasem presszionált! Teljesen tapasztalatlanok voltunk, de nagyon-nagy elszántak. Ő volt az, akinek szintén nagyon-nagyon sokat köszönhetünk!

Ami meglepetésként ért bennünket, hogy a cég akkori vezetője elfogadta az SZGDSZ megalapítását, nem volt semmilyen retorzió a részéről. A miértjéről vagy miértjeiről én azt gondolom ennyi év távlatából, nagyban hozzájárult az a tény, hogy a Karcsi (Németh Károly) nem engedte el a kezünket azzal, hogy megalakultunk, folyamatosan járt hozzánk, és segített elfogadtatni bennünket a vállalat vezetőjével, azzal az óriási tudásával/rutinjával, amivel ő rendelkezett. Ha kellett, akkor lehívta a Liga szakszervezetek akkori vezetőjét (Gaskó István) és szembe ültette az igazgatóval! A másik dolog, ami esetleg közrejátszhatott, akkor már egy másik divízió is jelen volt a cégnél, amerikai vezetővel.

A szakszervezet megalapítását, hogy fogadták a munkavállalók?

Nagyon pozitívan. Rövid időn belül, közel hatszázan csatlakoztak hozzánk, zömében a fizikai állományból.  Ez volt a szakszervezet aranykora, egészen 2001-ig!  Akkor azonban jött egy nagy leépítés (400 fő), majd néhány évvel később egy újabb (200 fő). Ezek természetesen a taglétszámot is jelentősen megtépázták.

Tamás, mondtad azt - aranykor. De volt egy nagyon sötét korszaka is a szakszervezetnek?!

Amikor Spanyó Gabriella felmondott, olyan elnököt választottunk, akit nem kellett volna: Takács Endrét. Akkoriban a munkahelye is bizonytalan volt, és szinte csak azért választottuk meg, hogy ne veszítse el az állását. Ez nagy hiba volt, és sajnos az ő vezetése alatt a szakszervezet nagyon rossz irányba ment el. 2004-es távozása után hosszú évekig tartott, mire mind anyagilag, mind erkölcsileg helyre tudtunk állni.

2004-től, Te vetted át a szakszervezet vezetését. Hogy gondolsz vissza erre az időszakra?

Az eleje nagyon-nagyon nehéz volt! A kassza üres, a bizalom megingott, gyakorlatilag mást sem csináltam hónapokig, mint ki-be jártam a rendőrség, az apeh és az ügyészség ajtajain! Az erőt az adta, hogy a tagság többsége továbbra is kitartott mellettünk.  Csak nagy volt a cirkusz. A Liga jogászainak javaslatára feljelentettük Takács Endrét, és bírósági ítélet is született ebben az ügyben – ezzel zárult le ez a sötétkorszak. Van egy emlékem 2004-ből, amit soha nem felejtek el! Nem volt elnökünk (elnökválasztás elött álltunk), és az akkori HR vezető kezdeményezett egy megbeszélést! Elmentem rá, mint a szakszervezet alelnöke, és ott ült a Packard egész menedzsmentje! Már az egy nagyon fura szituáció volt, hogy ennyien ott vannak, és az első kérdés az volt a részükről, hogy van e bármiféle meghatalmazásom arra, hogy részt vegyek ezen a megbeszélésen? Szerencsére egyből kapcsoltam, hogy mire megy ki a játék és az alapszabályunkra hivatkoztam. Aztán egy lényegtelen beszélgetés lett az egészből. A szándék világos volt, egyértelmű, hogy csak le akarnak alázni. Idővel sikerült a kapcsolatot normalizálni, olyannyira, hogy 2013-ban sikerült Kollektív Szerződést is kötni! Ez egy óriási eredmény volt! Persze voltak még sikereink, de a KSZ megkötése volt az abszolút csúcs! Az évek során persze voltak kisebb kudarcok is, de ez természetes velejárója a szakszervezeti létnek. Ma már, a munkavállalók nagy részének teljesen természetes, ha egy munkahelyen van szakszervezet és van Kollektív Szerződés, de jó, ha azzal tisztában vannak, hogy ez még mindig nagyon kevés helyen van így! Összességében elmondhatom, nagyon sok szép emlékem van erről a 13 évről, amit a szakszervezet vezetőjeként tölthettem el. Rengeteg arc, pillanat és történet maradt meg bennem, amelyek örökre elkísérnek!

👤SZGDSZ 📌2025.09.22